Second Home in Italy – az időtlen olasz otthon nyomában

Közel két éve él bennem egy gondolat, ami nem hagy nyugodni. Egy otthon gondolata Olaszországban. Az elképzelt helyszín olykor változik bennem… Taormina, Toszkána vagy Capri szigete? A hívás hétről hétre hangosabb bennem, és úgy érzem, a választás napról napra közelebb kerül hozzám.

Szerintem mi, akik Olaszországban – különösen Szicíliában, Toszkánában vagy Pugliában – képzelünk el egy házat, nem csak ingatlant keresünk, hanem egy életérzést. Fényeket, ritmust, agyagokat. Reggelente, amikor a spaletták résein beszűrődik a nap, és estéket, amikor a travertin még őrzi a nappali meleget. A vastag falakat, amelyek nyáron hűtenek, télen melegen tartanak. Ezek annak a térlogikának a részei, ami miatt itt a házak generációkon át működnek.

Szerintem itt van az a pont, amikor a hivatásom már túlmutat a terek megformálásán, és átlép egy életstílus tervezésébe. Számomra egy olasz villa nem csak attól különleges, milyen tárgyakkal rendezzük be, hanem attól, ahogyan működik. Megfigyeltem magamon, hogy egyformán tudok beleszeretni egy puritán slow livingre hangolt kisházba, mint egy elegáns villába antik bútorokkal vagy éppen ikonikus olasz brandek tárgyaival berendezett terekbe.

A lokáció úgy hiszem, tervezési kérdés is. Hiszen egy szicíliai ház másként viselkedik, mint egy pugliai masseria vagy egy toszkán kőház. Más a fény iránya, más a hőterhelés, másképp viselkednek az anyagok, és másképp működnek a külső–belső átmeneti terek. Egy déli fekvésű, erős napnak kitett tengerparti háznál például az árnyékolás és a falanyag legalább akkora választás, mint maga az enteriőr. A pergola mélysége, a loggia aránya, a nyílászárók ritmusa mind befolyásolják, mennyire élhető a ház júliusban.

Ha tudatosan gondolkodunk second home projektben, azt is vizsgáljuk, mire használjuk majd a házat valójában. Szezonális visszavonulás lesz? Részben kiadásra szánt ingatlan? Több generáció találkozási pontja? Ugyanaz a ház teljesen más térstruktúrát kíván minden esetben.

Úgy vélem, ha Olaszországban vásárolunk házat, jó, ha tisztán látjuk, hogy a valódi munka már a berendezés kiválasztása előtt kezdődik. Egy régi kőház, egy masseria vagy akár egy történeti városszövetben álló apartman saját logikával működik, és ezt a logikát érdemes megérteni, mielőtt bármit alakítanánk rajta. Olaszországban nem ritka, hogy helyi szabályozások határozzák meg, mihez lehet hozzányúlni, milyen nyílászáró cserélhető, milyen homlokzati részlet őrizendő meg, vagy milyen anyaghasználat illeszkedik az adott környezethez.

Én éppen azt szeretem benne, hogy a tervezés itt nem ráerőltetés egy házra, sokkal inkább párbeszéd azzal, ami már létezik. Olaszországban sok esetben a helyi geometra vagy architetto bevonása a folyamat része, különösen ott, ahol CILA vagy SCIA típusú engedélyezés szükséges. Ezt azért tartom fontosnak, mert egy ilyen projektben a design gyakran már a szabályozási keretek olvasásánál elkezdődik.

A felújítás ezért számomra mindig az épület karakterének olvasásával kezdődik. Mit akar megtartani magából a ház? Hol vannak azok az arányok, anyagok, részletek, amelyekhez érdemes hűnek maradni? Szerintem sokszor éppen ezek azok a rétegek, amelyek később az otthon lelkét adják. Egy eredeti terrakotta padló, egy patinás kőfal, egy boltozat vagy mély ablakfülke olyan minőség, amit nem lehet utólag dekorációval pótolni.

És persze a romantika mellett ott van a realitás is. A legtöbb projektben a valódi tételek a nem látható helyeken jelennek meg. A bürokráciai folyamatok, a szerkezeti javítások, a nedvességkezelés, a gépészet, a helyi mesterek munkája, az egyedi asztalos részletek. Azt látom, sokan kizárólag burkolatokban vagy bútorokban gondolkodnak, miközben a tér minőségét gyakran a kevésbé látványos döntések alapozzák meg. Egy jól átgondolt felújítás számomra annak mérlegelésével indul, milyen életminőséget szeretnénk létrehozni.

A felhasznált anyagok világa ebben külön fejezet. A travertin például számomra több, mint természetes kő. Van benne valami finomság, amit nehéz szavakkal leírni. Ahogy reagál a fényre, ahogy a felülete napközben változik, ahogy egyszerre tud archaikus és letisztult lenni. Nem véletlen, hogy az olasz építészet évszázadok óta újra és újra visszatér hozzá. A padlón nyugalmat ad, a falon architektonikus jelenléte van, egy fürdőben pedig csendes, meghitt atmoszférát teremt.

Ezért szeretem a terrakottát is, különösen ott, ahol valódi kézzel készült anyagként jelenik meg. A finom szabálytalansága, a meleg tónusai, az a természetes patina, ami idővel megjelenik rajta, mind olyan minőség, amitől egy tér sokkal otthonosabb, hívogatóbb, élőbb lesz.

És ha már olasz anyagokról beszélünk, a márványt sem hagyhatjuk ki. Szerintem annyira izgalmas, hogy más karaktere van a visszafogott Carrarának, más a drámaibb Calacattának, és megint más egy melegebb tónusú Breccia kőnek. Hogy melyiket választanám? … Jó kérdés, mindig azt ami a legjobban illeszkedik az adott tér karakteréhez, ritmusához

A márvány számomra mindig akkor működik a leginkább, ha kompozíciós eszközként használjuk. Hiszen több, mint burkolat, sokkal inkább térformáló anyag. Konyhában teljesen más hatást érünk el, ha egy vékony, visszafogott pultként jelenik meg, vagy ha waterfall éllel lefut az oldalfalon, és monolitikus tömeget ad a szigetnek. Egy erősebb erezetű Calacatta Viola például akkor a leghatásosabb, ha egyetlen hangsúlyos felületen jelenik meg. Például a konyhaszigeten, a kandalló körül vagy egy statement falon, ahol az erezet rajza kompozícióvá válik.

Azt gondolom, egy pult esetében fontos az élképzés is, hiszen hozzátehet vagy, ha nem fordítunk rá figyelmet, el is vehet a konyha karakteréből. Egy eased edge pult a finoman tompított, tiszta éllel nagyon visszafogott, szinte észrevétlen tud lenni. Letisztult terekben ezt szeretem a leginkább. A bullnose, a lágyan lekerekített profil sokkal klasszikusabb, van benne valami olasz természetesség, különösen ott, ahol régebbi ház karakteréhez kapcsolódunk. A dupla vastagítás, amikor az él optikailag vaskosabbnak látszik, sokszor szoborszerűbbé teszi a követ, de csak akkor működik jól, ha arányban marad a bútor tömegével.

Mostanában egyre izgalmasabbnak találom azt is, amikor a pultélt hangsúlyozzuk finom profilírozással, visszamaratott részlettel, vagy éppen úgy, hogy a kő vastagsága valódi karakterré válik.

Gyakran kérdezik tőlem, hogy a márvány nem túl érzékeny-e. A válaszom mindig az, hogy valóban érzékeny és törődést igényel, hiszen élő anyag. Érzékeny a savakra, lassan patinásodik, finoman változik. Talán éppen ezért működik annyira jól azokban az olasz enteriőrökben, amelyeket hosszú távra terveznek. Ezt az anyagot azoknak ajánlom, akik ezzel együtt tudnak élni.

A kő szépsége a rajzolat mellett abban is rejlik, hogyan vágjuk, fordítjuk, illesztjük. A slab layoutnál például az erezet iránya szinte vezeti a szemet a térben. Ha a fő tengellyel együtt mozog, nyugalmat ad. Ha szembemegy vele, észrevétlenül feszültséget hoz. A vein matchingnál a rajzolat az éleken találkozik, sarkokon, waterfall pultokon vagy akár egy kandalló sarkán. Ezek azok a részletek, amelyeket lehet, hogy nem tudunk megnevezni, csak érezzük.

A vastagság kérdése sem pusztán technikai. Egy 20 milliméteres lap könnyedséget ad, míg él felvastagítással monumentálisabb hatást érhetünk el. A felületképzés szintén nagyon fontos. A honed, selyemfényű márvány számomra szebb, mint a tükörpolírozott, mert kevésbé hivalkodó, sokkal természetesebb hatást kelt. A leathered vagy finoman texturált felületeket pedig egyszerűen jó megérinteni, meleg tónusú köveknél különösen szépen működnek.

A falakat gyakran elhanyagoljuk, pedig például egy meszes, mineralikus falnak olyan mélysége van, amit festékkel nem lehet imitálni. A limewash vagy velencei vakolat finom felhősödése, a kézi mozdulatokból születő rétegzettség valahogy együtt él a fénnyel. Minden napszakban más arcát mutatja. Ez különösen szép, amikor kővel vagy dióval találkozik. Az olajozott dió meleg tónusa stabilitást, melegséget, otthonosságot teremt a kő hűvössége mellett.

Nekem az a legvonzóbb az olasz otthonokban, hogy a valódi minőség ezekben a házakban lassan bontakozik ki. Egy jól megkomponált mediterrán enteriőr kevés tárggyal, inkább rétegekkel, textúrával és fókuszpontokkal dolgozik. Hiszem, hogy egyetlen jól elhelyezett gesztus többet mond, mint egy egész dekorációs program. Egy kőből formált mosdópult, aminek tömege szinte plasztikus jelenlétet ad a fürdőnek. Egy íves falfülke, ami nemcsak építészeti részlet, hanem ritmust is ad a falnak. Egy étkezőasztal, aminek arányai és anyaga önmagában fókuszponttá válik.

Egy second home tervezése mindig más kérdéseket vet fel, mint egy elsődleges lakóhelyé. Itt a design nagyon hamar találkozik operatív és akár befektetői gondolkodással is. Más döntéseket kíván egy ház, amit évente néhány hónapra használsz, és megint másokat, ha részben kiadásban is gondolkodsz, vagy azt szeretnéd, hogy több generáció egyszerre tudjon benne jól működni. A tárolás, a karbantartás, az anyagok ellenállóképessége, a távolról menedzselhetőség ilyenkor a tervezés részei. Egy tudatosan megtervezett second home ezért számomra arról is szól, hogy a szépség és a működés ne váljon szét. Hogy ugyanaz a választás legyen esztétikailag jó és hosszú távon fenntartható.

Ha elképzelek például egy tengerre néző, körülbelül százhúsz négyzetméteres szicíliai házat, először azt figyelném meg, hogyan fut végig reggel a fény a tereken, hol érdemes helyet adni az első kávé rituáléjának, melyik ponton kell árnyékot teremteni a délutáni hőségben, és honnan nyílhat az a legfontosabb tengely, ami a tájra vezeti a tekintetet. Szerintem ezek sokkal korábban formálják a ház karakterét, mint bármely tárgy.

Azt gondolom, egy jó ház az élmény köré, a hely szelleme köré épül természetes anyagokkal, jól működő arányokkal, izgalmas formákkal és textúrákkal kiegészítve.

Talán ezért érzem úgy, hogy egy jól megtervezett second home nem stíluskérdés, inkább döntések sorozata arról, mi az, ami idővel is megőrzi az értékét. Mi az, ami nemcsak első látásra szép, hanem tíz-húsz év múlva is szépen öregszik. És valahol itt válik számomra az olasz villa gondolata többé, mint vággyá. Egy olyan térré, ami befogad és formálja is azt, ahogyan élünk. Milyen fantasztikus érzés az, hogy van egy tér, amihez kapcsolódni lehet, és amiről tudod, hogy mindig visszavár.

Ha benned is él egy olasz otthon gondolata — akár konkrét second home projektként, akár úgy, hogy ezt a mediterrán érzékenységet szeretnéd a jelenlegi otthonodba behozni — a Flow & Function és a Signature Design folyamat ebben is hozzájárulás lehet.

Egy ilyen tér jó kérdésekkel kezdődik. A fényről, az arányokról, az életviteledről. Arról, hogyan szeretnél élni benne.Ha ez a gondolkodásmód közel áll hozzád, fedezd fel szolgáltatásainkat. Lehet, hogy a következő projekted már közelebb van, mint gondolod.