Mitől működnek olyan jól az olasz enteriőrök?

Az olaszországi utazásaim során gyakran elgondolkodom azon, mitől hatnak ennyire jól az olasz enteriőrök.

Sokáig azt hittem, erre a kérdésre egyszerű választ lehet adni. Hogy a titok a márványban, a travertinben, a designbútorokban vagy az évszázados épületek karakterében rejlik. Ahogy azonban egyre több olasz otthont, hotelt és éttermet láttam, rájöttem, hogy ennél jóval összetettebb a válasz. Ezek a terek számomra elsősorban azért emlékezetesek, mert természetesnek hatnak.

Néhány évvel ezelőtt még azt figyeltem, milyen burkolatokat használnak, vagy mely márkák jelennek meg egy enteriőrben. Ma már inkább arra vagyok kíváncsi, milyen érzés időt tölteni ezekben a terekben. Minél többet járok Olaszországban, annál inkább azt látom, hogy a válasz nem a tárgyakban rejlik, hanem abban a szemléletben, ahogyan az olaszok az élethez viszonyulnak.

Egy otthon kialakításakor nagyon gyorsan a részletek kerülnek a figyelem középpontjába. Burkolatok, bútorok, színek, textilek, lámpák. Sokszor órákat töltünk azzal, hogy megtaláljuk a megfelelő dohányzóasztalt vagy a tökéletes étkezőszéket, miközben háttérbe szorul a legfontosabb kérdés: hogyan szeretnénk élni ebben a térben?

Az olasz enteriőrök számomra azért különlegesek, mert úgy érzem, ott ez a kérdés megelőzi az összes többit.

Pugliában például a házak sokszor kifelé zárkózottnak tűnnek. Kisebb ablakok néznek az utcára, a vastag falak védelmet adnak a nyári hőség ellen, az élet pedig a belső udvarokon, a teraszokon és az árnyékos átmeneti terekben zajlik. Ezek az épületek évszázadok alatt formálódtak olyanná, amilyenek. A helyi klímára, a szokásokra és a mindennapi élet ritmusára reagálnak. Ez annyira érdekes, mert jól mutatja, hogy a jó tér nem önmagában születik meg. Mindig válasz valamire. Egy élethelyzetre, egy környezetre, egy szokásrendszerre.

Valószínűleg ezért érződik sok olasz otthon annyira magától értetődőnek. Nem azért, mert minden részlet tökéletes, hanem mert a tér logikája világos. Tudja, mire készült.

Ugyanezt tapasztaltam Szicíliában is. Egy egyszerű 2 szintes lakást béreltem, semmi hivalkodó nem volt benne. Nem voltak ikonikus designbútorok vagy különleges dekorációs tárgyak, mégis nagyon jól működött. Emlékszem, hogy megfogtam az étkezőszéket, végigsimítottam az asztal lapján, és az volt az érzésem, hogy ezeknek a tárgyaknak valódi jelenlétük van. Nem átmeneti megoldásoknak tűntek, hanem olyan daraboknak, amelyek hosszú időre készültek.

Ez talán apróságnak hangzik, mégis egyre fontosabbnak érzem. Olaszországban gyakran találkozom olyan enteriőrökkel, ahol az anyaghasználat a tér alapja. A kő, a fa, a terrakotta vagy a lenvászon nem trendként jelenik meg, hanem természetes választásként.  A természetes anyagok ráadásul szépen öregszenek. Egy jó minőségű faasztal néhány év használat után gyakran szebb lesz, mint új korában. Egy mészkő vagy travertin padló történetet gyűjt. 

Caprin egészen más élmény fogadott. Ott nem elsősorban a bútorokra figyeltem fel, hanem az arányokra. A nagy belmagasságokra, a nyitottságra és arra a könnyedségre, ahogy a történelmi épületek és a kortárs megoldások együtt tudnak létezni. Különösen tetszett, hogy a modern beavatkozások nem próbálták felülírni az eredeti épület karakterét, inkább tisztelettel kapcsolódtak hozzá.

Ezt a szemléletet sokszor hiányolom. Gyakran találkozom olyan felújításokkal, ahol a cél az épület múltjának eltüntetése. Olaszországban ezzel szemben azt látom, hogy a régi és az új képes párbeszédet folytatni egymással. Nem kell mindent újraírni ahhoz, hogy egy tér mai legyen. Sokszor éppen az adja a karakterét, hogy megőrzi azokat a rétegeket, amelyek az évek során rakódtak rá.

Caprin az is feltűnt, hogy milyen természetesen kapcsolódnak egymáshoz a belső és külső terek. A terasz nem külön helyiségként működik, hanem a nappali folytatásaként. A nagy nyílások, a világos felületek és az átgondolt térkapcsolatok mind azt szolgálják, hogy a kinti és a benti világ ne váljon élesen külön egymástól. Itt valahogy az volt az érzésem, hogy az enteriőr csupán keretet ad a fénynek, a kilátásnak és a tájnak.

Pugliaban teraszok és a belső terek között szinte eltűnt a határ. A lakás kapcsolatban maradt ezáltal a környezetével és a kilátás a mindennapok részévé vált, a lakás pedig nagyobbnak és szabadabbnak érződött.

A fény egyébként szinte minden olasz enteriőrben kulcsszerepet kap. Ezt főleg a déli régiókban vettem észre, ahol a vastag falak, a kisebb utcai nyílások és a világos felületek mind befolyásolják, hogyan jut be a természetes fény a térbe. Sok helyen nem a mesterséges világítás vagy a dekoráció határozza meg a hangulatot, hanem az, ahogyan a napfény végigvonul a helyiségeken a nap során.

Az Amalfi-part környékén olyan karakteres burkolatokkal találkoztam, hogy egyszerűen nem volt szükség további vizuális rétegekre. A felületek önmagukban meghatározták a tér hangulatát. Ez tervezőként mindig emlékeztet arra, hogy egy jól megválasztott anyag gyakran többet tud adni egy enteriőrnek, mint tíz dekorációs tárgy együtt.

Ezért figyeltem fel arra is, hogy az olasz enteriőrökben ritkán érzem a dekoráció kényszerét. Nem látom azt az igyekezetet, hogy minden polcot meg kell tölteni, minden falat fel kell díszíteni, vagy minden üres sarkot valamivel ki kell tölteni.

Milánóban a művészet és a design kapott nagyobb szerepet. Szicíliában újra és újra felbukkantak azok a tárgyak, amelyek szorosan kapcsolódnak a helyi kultúrához. A legendás Teste di Moro kerámiák vagy a Pigna Siciliana, a bőséget és jólétet szimbolizáló fenyőtoboz formájú díszek. Ezek a tárgyak nem egyszerű dekorációk, hanem a hely identitásának részei. Caprin a tengerre néző apartmanunkban a kilátás volt a fókuszpont. Ezekben a terekben a dekoráció mindig kapcsolódott a helyhez, az épülethez vagy az ott élők történetéhez.

A valódi kihívás sokszor nem az, mit adjunk még hozzá egy térhez, hanem az, hogy felismerjük, mikor van már elég. Sok esetben nem egy újabb bútor vagy dekoráció hiányzik, hanem jobb arányok, több természetes fény vagy egyszerűen több szabad felület.

Az olasz enteriőrök számomra nem a maximalizmusról szólnak, még akkor sem, amikor gazdag anyaghasználattal vagy karakteres részletekkel dolgoznak. A legjobb példákban mindig érzékelhető egyfajta tudatos szerkesztés és arányérzék. Minden elemnek megvan a maga szerepe, és semmi nem akar indokolatlanul a figyelem középpontjába kerülni.

Ezért gondolom azt, hogy az olasz enteriőrök ereje nem egy konkrét stílusirányzatban keresendő. Nem a travertinben, a márványban, a boltívekben vagy a mediterrán színpalettában rejlik a lényeg, hanem abban a gondolkodásmódban, amely az életet helyezi a középpontba. Abban a szemléletben, amely szerint a tér nem önmagáért létezik, hanem azokért, akik használják.

Amikor egy otthon tervezésén dolgozom, számomra is ez a legfontosabb kérdés. Nem az, hogy milyen stílust szeretne valaki követni, hanem az, hogyan szeretne élni az adott térben. Ha erre megszületik az őszinte válasz, akkor az anyagok, az arányok, a fények és a részletek kiválasztása is sokkal természetesebbé válik.

Ha te is egy olyan otthon kialakításán gondolkodsz, amely nem csupán szép, hanem valóban rólad és az életmódodról szól, a Tranquility Concept online konzultáció során közösen végiggondoljuk, milyen tér támogatná legjobban a mindennapjaidat. Mert a jól működő otthon nem a bútorokkal vagy a színekkel kezdődik, hanem azzal a kérdéssel, hogyan szeretnél élni?