Lakberendező vagy belsőépítész?

Amit a különbségről, a döntésről és a költségekről valójában tudni érdemes

A döntés, amely valójában nem szakmák, hanem térhez való viszony között születik meg

Amikor valaki lakberendezőről vagy belsőépítészről kérdez, ritkán a fogalmak érdeklik. A kérdés mögött szinte mindig ugyanaz a bizonytalanság húzódik: vajon jó döntéseket fogok-e hozni egy olyan folyamatban, amely egyszerre érinti a pénzemet, az időmet és azt a teret, amelyben élni fogok? A legtöbben valójában nem is szakembert keresnek, hanem biztonságot. Annak az érzését, hogy a tér, amely létrejön, nem lesz kompromisszum vagy folyamatos javítgatás tárgya. Az a vágy motiválja őket, hogy egy olyan térben élhessenek, ahová jó hazaérkezni, ahol szeretnek időt tölteni, ahol élményeket gyűjthetnek.

Ebben az értelemben a lakberendező és a belsőépítész közötti különbség nem technikai, hanem szemléleti kérdés. Arról szól, hogy a térhez felszíni vagy szerkezeti szinten nyúlunk-e hozzá, és hogy a döntések milyen mélységben határozzák meg a mindennapi élet minőségét.

A lakberendezés akkor működik, amikor a tér alapvető rendje már megszületett. Amikor az arányok nagyjából a helyükön vannak, a funkciók nem ütköznek egymással. Ilyenkor a munka a finomhangolásról szól. A színek, anyagok, textúrák és bútorok közötti viszony finom beállításáról. Arról, hogy a tér egyszerre legyen szép és élhető, hogy az egyes funkciók és elemek jól működjenek együtt. A lakberendezési folyamat során olyan döntéseket hozunk együtt, melyek első pillantásra talán nem is észrevehetők, mégis nap, mint nap hatnak az életminőségre. Ilyen például a fények iránya, egy anyag tapintása, hogy a tér észrevétlenül is kifejezi az ott élők személyiségét, kiszolgálja az igényeiket.

A belsőépítészet ezzel szemben akkor válik szükségessé, amikor egy tér nem működik, vagy még nem létezik abban a formában, ahogyan élni szeretnénk benne. Amikor a falak helye kérdés, amikor a fény útja nem adott, amikor a funkciók egymás rovására működnek. Itt már nem pusztán arról van szó, hogy mit látunk, hanem arról, hogyan használjuk a teret hosszú éveken át. A belsőépítész feladata ilyenkor nem az, hogy „szebbé tegye” az otthont, hanem hogy olyan alapokat hozzon létre, amelyekre később minden más épülhet.

Ez a különbség jelenik meg a költségekben is, bár ritkán ilyen tisztán. A tervezés ára sokszor önmagában kerül fókuszba, miközben a döntések következményeiről kevés szó esik. Pedig egy tér kialakításának valódi költsége nem a tervezési díjnál kezdődik és nem is ott ér véget. A rosszul átgondolt tér drága. A folyamatos átalakítás, az utólagos javítás, a nem működő megoldások mind olyan kiadások, amelyek gyakran láthatatlanok a kezdetekkor.

Ebben az összefüggésben a segítséget kérni, lakberendezővel vagy belsőépítésszel terveztetni nem extra. Az ő szakmai tapasztalatuk, tudásuk, anyag és termékismeretük könnyebbé teszi a választást, mire érdemes költeni és mire nem. Egy lakberendezési folyamat során ez a szűrés a részletek szintjén történik. Egy belsőépítészeti folyamatban pedig a tér egészének logikáját érinti. Ezért félrevezető kizárólag óradíjakról vagy négyzetméterárakról beszélni. Ezek a számok önmagukban nem mondanak semmit a létrejövő tér minőségéről.

Egy igényes enteriőr költsége valójában ott dől el, hogy mennyire tudatosan épül fel a tér rétegről rétegre. Hogy a fény, az anyagok és az arányok összhangban vannak-e egymással. Hogy a döntések egymást erősítik vagy kioltják. Erről a gondolkodásról írok részletesebben abban a cikkben is, amely kifejezetten az enteriőr kialakításának költségszerkezetét járja körül: Mennyibe kerül ma egy igényes enteriőr kialakítása? Nem számokat sorol, hanem összefüggéseket.

A végén a kérdés mindig egyszerűbb, mint ahogyan elsőre hangzik. Nem az a döntő, hogy lakberendezőt vagy belsőépítészt választasz, hanem az, hogy a térhez milyen mélységben nyúlsz hozzá. Ha ezt tisztán látod, a megfelelő szakember kiválasztása nem bizonytalanság, hanem természetes következmény lesz.

Ha számunkra van különbség lakberendezés és belsőépítészet között, az nem címkékben mérhető. Abban mutatkozik meg, hogy mennyire mélyen gondolkodunk a térről, amelyben valaki élni fog. A munkánk nem ott kezdődik, hogy mit szeretnél látni, hanem ott, hogy hogyan szeretnél élni. A döntések sorrendje, a tér rétegei, a fények, az anyagok és az arányok összhangja mind ebből a kérdésből bontakoznak ki. Amikor ezek a rétegek a helyükre kerülnek, az otthon nemcsak szép lesz, hanem nyugodt, következetes és hosszú távon is működő. Ez az a minőség, amely nem harsány, mégis érezhető minden nap.